Non-profit

Elhivatottsággal építhető nonprofit karrier

Közel százezren dolgoznak Magyarországon a nonprofit szférában - többek között oktatási, egészségügyi, szociális alapítványoknál. Pénzt gyűjtenek, embereken, állatokon segítenek, mindezt a versenyszférás fizetés töredékéért. Pályakezdőknél még ritka a nonprofit szektor felé fordulás, később azonban egyre többen itt kötnek ki. Vajon miért?

Magyarországon tavaly 77 ezer nonprofit szervezet működött a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, ebből minden negyedik (18 ezer) Budapesten. A nonprofit szférában megközelítőleg 100 ezer fizetett alkalmazott, ami a foglalkoztatottak alig 3 százalékát teszi ki. Ez még mindig jelentős lemaradás a nyugat-európai országok átlagához képest, ahol minden tizedik foglalkoztatott kötődik ehhez a szektorhoz.

A pályakezdőket kevésbé érdekli a szféra

Magyarországon a fiatalok többségének nem vonzó alapítványoknál, érdekvédelmi szervezeteknél, közhasznú szervezeteknél dolgozni. Az Országos Felsőoktatási Információs Központ 2007-es felmérése szerint a végzős közgazdászok, műszaki, agrárhallgatók alig 3 százaléka tervezte az elhelyezkedést e területen. Átlagon felülinek csak a bölcsészek érdeklődése (9 százalék) volt mondható. A gyér érdeklődés minden bizonnyal két okra vezethető vissza: a nonprofit szektorban keveset fizetnek és inkább az vágyik oda, akinek a tudása, szakmája a versenyszférában nem számít keresettnek.

Sokan kiábrándulnak a versenyszférából

Sokan vannak, akik nem pályakezdőként csöppennek bele a nonprofit szektorba, hanem elegük lesz a profihajszolásból. Így történt ez Koleszár Istvánnal, a kutyák megmentését és védelmét céljául kitűző Rex Kutyaotthon Alapítvány igazgatójával, aki három éve dolgozik itt. Előtte tizenkét évet töltött a versenyszektorban egy állatgyógyszereket forgalmazó multinacionális cégnél. "A versenyszférában csak a profit számít, hogy minél többet adjunk el egy adott termékből. Bármennyi pénzt hozunk is be egy évben, a következő időszakban növekednek az elvárások, még nagyobb bevétel a cél. Számomra egy idő után ez a sales-orientáltság ellenszenvessé vált, ezért döntöttem, a nonprofit szektorba váltás mellett. Az alapítványoknál jobban számít a segítőkészség, az elhivatottság, az ember lelkülete" - mondja.

Szintén a versenyszférából érkezett Kalló Barbara, aki a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki támogatásával foglalkozó Magyar Hospice Alapítványnál dolgozik már több mint öt éve. "Korábban a versenyszférában tevékenykedtem, a repülőtér VIP várójában fogadtam a vendégeket. Egy idő után úgy éreztem, ennél többre vágyom", mondja. Most hazai és nemzetközi képzéseket, jótékonysági koncerteket és különböző rendezvényeket szervez, illetve az önkénteseket koordinálja. "Mivel összesen hat alkalmazott dolgozik az irodában, a feladataink elég összetettek. Öt nagyobb területre azonban lebontható az itt végzendő munka: egyik kollégám felel a marketingért, egy másik a pénzügyért, könyvelésért, emellett van egy koordinátorunk, egy adminisztrátorunk, és egy oktató-pszichológusunk is" - avatott be Kalló Barbara.

Alacsony bérek, nagy elhivatottság

Aki kedvet kapott a munkához, annak nem árt tudni: nincs kevesebb munka a versenyszférával összevetve. "Kis munkabírású embereknek nem ajánlanám. Emellett a bérek sem számítanak magasnak, a versenyszféra fizetéseinél alacsonyabbak" - tájékoztatott Kalló Barbara. Ezt Koleszár István is megerősítette. A Rex Alapítvány igazgatója multis bérének negyedét keresi, így a megélhetéshez állatorvosként is dolgozik magánpraxisban. Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány vezetője pedig arról számolt be: a versenyszférás átlagbért napi 16 órás munkával lehetne megkeresni. Ennek azonban fizikai és jogszabálybeli gátjai vannak...

Meggazdagodni tehát bizonyosan nem lehet ebből a munkából. Ugyanakkor az alapítványi állás biztosnak számít, az alkalmazottak többsége 5-6 éve dolgozik a szervezeteknél. "Szeretem ezt a munkát. Jó dolog a betegeken segíteni, szebbé tenni a hátralévő napjaikat. Tudni, hogy mi is részt vettünk abban, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat" - mesélt motivációjáról Kalló Barbara.

Empátia nélkül nem megy

Hogy mi kell ahhoz, hogy valaki bejusson egy alapítványhoz? A Gyermekrák Alapítvány vezetője elsősorban az empatikus, érzékeny és elhivatott embereknek ajánlja az alapítványi pozíciót. "Tapasztalataink szerint az tudja megfelelően ellátni a feladatait, aki családja révén találkozott már a betegséggel: valamely rokona rákos megbetegedésben szenvedett. Ők jóval motiváltabbak és helyén tudják kezelni a helyzetet. A kiválasztásnál egyébként az empátia a döntő. Felsőfokú végzettség és nyelvtudás is szükséges, viszont ha valaki nem elég megértő, akkor nem nyer felvételt" - mondta el.

Koleszár István arról számolt be: a Rexnél előfeltétel az állatszeretet, de ez nem elég. "Az itt dolgozónak tudni kell bánni az állattal és fontos, ne a pénz miatt jelentkezzen. Szintén lényegesnek tartom az empátiát, hogy ráérezzen a munkatárs, melyik gazdának milyen állatot adjunk oda. Mivel a munka egy része adományok gyűjtéséből áll, ezért fontos a jó kommunikáció, a meggyőző és hiteles fellépés az alapítványhoz forduló állatbarátok és a társadalmi felelősségvállalást prioritásként kezelő multinacionális cégek előtt."

Forrás: monster.hu

vissza a főoldalra